Budaörsi közforgalmi repülőtér, hátsó homlokzat (FLT/22711.)

1937. június 20-án Budaörsön megnyílt Magyarország új, nemzetközi közforgalmi repülőtere. Az 1930-as évek végét jellemző hazai gazdasági fellendülés első állami építkezéseinek egyike. Az állam és a főváros közös beruházásából született épületegyüttes az ekkorra végleg elavult felszereltségű mátyásföldi repülőteret váltotta le. A főváros önkormányzata megvette, majd térítésmentesen átengedte a kijelölt 170 holdnyi építkezési terültet, továbbá vállalta a Budapestről és a Balatonról odavezető utak meghosszabbítását, az építkezés fennmaradó anyagi terhét viselő magyar állam pedig hitelt vett fel a költségek fedezésére.
A tervezést megelőzően egy tizenkét tagú magyar delegáció járta be Ausztria, Németország, Hollandia, Anglia és Belgium reptereit, hogy követendő és kerülendő példákat gyűjtsön. A tanulmányút során felhalmozott tudásból kiindulva határozták meg az 1935 februárjában közzétett építészeti tervpályázat követelményeit. A tervpályázat három, egymásnak valamelyest ellentmondó kritériumot követelt meg: a legkorszerűbb technológia és építészeti megoldások alkalmazását, a költségek szigorú leszorítását, valamint a kivitelezés során kizárólag hazai cégek alkalmazását építőként és beszállítóként egyaránt.
A repülőtér forgalmi épületére kiírt felhívásra Bierbauer Virgil és Králik László külön nyújtották be a tervanyagukat, ám a bíráló bizottság megbízta őket a két pályamű egységesítéssel és a közös tervezéssel. Az így született, középtengelyére szimmetrikus, áramvonalasan lekerekített tömegekből álló, kétszintes forgalmi épületet máig a magyar modern építészet egyik kiemelkedő emlékeként tartjuk számon.
A főhomlokzathoz csatlakozó rámpán megérkező utas az első emeleten lépett be a galériás, köralaprajzú csarnokba. Ezen a szinten helyezték el a tervezők a várótermet, aminek a hátsó falát teljes szélességében és magasságában ablak törte át, kilátást biztosítva a leszállópályára és a budaörsi dombokra. A csarnokból nyíltak a reptéren működő repülővállalatok, továbbá az IBUSZ irodahelyiségei. Ugyanebben a teremsorban kapott helyet a repülőtéri bank, a fodrászat és a mosdók, valamint innen nyílt a szabadtéri váróként funkcionáló terasz is.
A poggyászok a mérlegelést követően egy csúszdán keresztül a földszinti ellenőrzőállomásokra kerültek, és innen rakodták be őket a repülőgépbe. A várót a két oldaláról induló lépcsők kötötték össze a földszinti térrel, ami a vám- és útlevélvizsgáló pultokhoz vezetett. Az utas utóbbiakon áthaladva a földszintről jutott el a repülőgépig. A földszinti tér közepén kaptak helyet a vámraktárak, oldalra rendezve pedig a vámőrség, a rendőrség és a csendőrség irodái.
A csarnok galériaszintjét egy körfolyosó kötötte össze a parancsnokság irodáival, valamint a rádió és a meteorológiai állomás helyiségeivel. A tervezők a csarnoképület tetőszerkezetén helyezték el a pályázat magas technológiai kritériumainak eleget tevő irányítótornyot.
Az alacsony költségvetéshez igazodó puritán, a funkciót előtérbe helyező belsőépítészeti megoldásokat és a berendezést csupán három műalkotás egészítette ki. A csarnok galériájának mellvédjén húzódott Marsovszky E¬lemérné (Belvárosi Fotóműhely) máig fennmaradt, hazai és külföldi városokról, valamint tájakról készült légifelvételekből álló fotómontázsa, két falsávot pedig Pekáry István festőművész Európát és Magyarországot ábrázoló térképe díszített. Marsovszky E¬lemérné készítette a ma ismert – az 1937-es átadás után nem sokkal született – fotódokumetációt is.
A központi csarnokhoz csatlakozó jobb épületszárny első emeletén egy kisebb szálloda várta a megszálló utasokat, a földszinten az utcáról megközelíthető nyilvános vendéglő és a vámhatáron kívüli térsorhoz tartozó étterem üzemeltek. Utóbbi kizárólag a már vámkezelt, valamint a repülőtéren csak átutazó utasokat szolgálta ki. A bal épületszárny első emeletén a repülők személyzetének kialakított pihenőket helyeztek el. A földszinten a rendőrség, a vámőrség, a műszaki vezetőség, a posta és az egészségügyi helyiségek sorakoztak. Az ezeket kiszolgáló autóút a rámpa mögött húzódott. Mindkét csatlakozó épületszárny tetőszerkezetén kültéri, az utasforgalomtól elválasztott lépcsőkön megközelíthető teraszok várták a repülőtéren megrendezett légi parádékra látogató nagyközönséget. A rámpa alatt a repülőteret kiszolgáló járművek garázsai és az óvóhely kaptak helyet.
A forgalmi épület elnyerte a kortárs építész szakma tetszését. Részletesen bemutatta a Tér és Forma című építészeti folyóirat 1937/8. száma, sőt még a milánói Corriere della Sera című napilapban (1937/21. szám) is méltatták a repülőgép formavilágából inspirációt nyerő építészeti kialakítást.
A repülőtér 140 méter hosszú és 41 méter mély hangárépülete Európa akkori legnagyobb hangárja volt. Az 1937 tavaszán kiírt tervpályázatot Czakó László építész és Méhes György mérnök közösen benyújtott pályaműve nyerte meg.
A repülőtér máig megtartotta eredeti funkcióját: a budapesti sport- és kisgépes repülés egyik telephelye. A forgalmi épület építészeti értékét és a korszak csúcstechnikáját egyesítő komplexum egész területe műemléki védettség alatt áll. szerző: Sztankovics Sarolta