Az összetartozó töredékekből egyesített elefántcsont lemez leveles indával keretezett felületén a négy evangélista, János, Máté, Márk és Lukács írópult előtt ülő alakja látható. Fejüknél hagyományos szimbólumaik jelennek meg. Az esztergált lábú írópultokon íróeszközök vannak, amelyek segítségével az evangélisták hosszú tekercsek megírásán dolgoznak. A lemez mérete és ábrázolási programja kétségtelenné teszi, hogy újszövetségi szöveget tartalmazó könyv, valószínűleg liturgikus használatú kódex kötése számára készült.
A dombormű erősen kopott felülete hosszantartó használat nyomait viseli, de a sérülések sem tudják feledtetni kiváló kvalitásait, a kompozíciók arányosságát, a figurák testtartásának természetes könnyedségét és a részletgazdag kidolgozás rendkívül igényes színvonalát. Az alakok beállításának a Karoling miniatúrafestészettel rokon könnyed eleganciája és a drapériaábrázolás antikizáló tendenciája Nagy Károly udvari művészetből ered. Ezt igazolja többek között a 800 körül készült Harrach-diptichon (a Ludwig Gyűjtemény letétjeként a kölni Schnütgen Museumban). A stílus a 9. század folyamán Kopasz Károly udvarában tovább élt, majd az ezredforduló táján, az Ottó-kor vége felé a Karoling-udvar művészeti mintái – különösen a Rajna-vidék és Liege műhelyeiben – ismét fontos szerepet kaptak (Theophanu-Evangeliarium, Essen St. Maria Lyskirchen evangeliariuma, Köln). A művészettörténeti kutatás megállapításai szerint ebbe a történeti és művészeti környezetbe illeszkedik az Iparművészeti Múzeum evangélista-sorozatot ábrázoló elefántcsont faragványa, noha stilisztikai eltérései az említett tárgyaktól más lehetőségeket is nyitva hagynak.