Fedeles díszserleg

A reneszánsz korban szoros kapcsolat, termékeny kölcsönhatás alakult ki a különböző művészeti ágak mesterei, így az ötvösök és rézmetszők között. Ez főképp azokban a városokban történt meg, amelyek mindkét műfajnak fontos központjai voltak. Nürnberg a német reneszánsz iparművészet fellegvárának számított, ahol a kor egyik legnagyobb művészegyénisége, Albrecht Dürer (1471-1528) is tevékenykedett. 1507-ből származó ún. drezdai vázlatkönyvében közel húsz serleg-tervrajz maradt fenn, amelyeket Ludwig Krug (1522-1532 műk.), a város megbecsült ötvösművésze számára készített. Minden bizonnyal ilyen minta alapján készült ez a fedeles díszserleg 1520 körül, amelynek felépítése és részletformái a rajzok motívumait ismétlik. Talpát naturalisztikus hűséggel mintázott levél- és indasor díszíti, szára fatörzset imitál. A gazdag, változatos díszítés az edénytesten és a fedélen folytatódik, amelyre elefántcsontból faragott domborműveket és kagylólapokra metszett alakos ábrázolásokat is applikált mestere. Ezek ikonográfiájában (tárgyválasztásában) sajátos kettősség érvényesül: mitológiai és bibliai jelenetek váltakoznak rajta. Az ábrázolt kompozíciók hasonló, példázatszerű értelmezése teremt tartalmi összefüggést közöttük, amely a reneszánsz stílus egyik jellemző vonása.
Az ábrázolások közül a Páris ítélete és a Bűnbeesés Dürer egy-egy rézmetszete nyomán készült, latin nyelvű kísérőszövegeik pedig allegorikus tartalommal töltötték meg a közismert témákat. A törékeny kagylólapok némelyike pótlás a 19. század második feléből.
A padovai San Antonio székesegyház Ludwig Krug hasonló remekművét őrzi, amely analóg példánya a budapesti Iparművészeti Múzeumban őrzött, jellegzetesen „kincstári” darabnak.