Emeletes négyajtós szekrény

Az Utrechti Unióval (1579) gyakorlatilag különvált Hollandia Flandriától. A hét északi tartomány Orániai Vilmost (1533-1584) választotta helytartóvá. Hollandia 1609-ben kivívta, 1648-ban pedig elismertette függetlenségét és elindult a polgári fejlődés útján. Fejlett kereskedelme révén Európa vezető tengeri és pénzügyi nagyhatalmává vált. Amszterdam hamarosan a művészeti élet irányításában is átvette a vezető szerepet Antwerpentől. A flamand főúri luxusbútorral ellentétben a holland bútor Anglia közelsége és protestáns szellemisége következtében is egyszerűbb, puritánabb, polgáribb jellegű. E területen, Hollandiában erős volt a kötődés a hagyományos, régi bútortípusokhoz, kedvelték a ládákat, az alacsony és emeletes szekrényeket, tálalókat és azok változatait.
A polgári lakás igényeinek leginkább megfelelő, négyajtós, emeletes szekrény Budapesten őrzött szép példánya kemény tölgyfából faragott. Homloklapján a barokkba hajló hollandi késő reneszánsz motívumok egész tárházát fellelhetjük: a kúszó, növényi indák közé búvó madarakat, a virágcsendéletek hangulatát sejtető virágvázákat, a leveles ágak között rejtőzködő szőlőfürtöket, a kagylókon álló, trombitáló tritonokat és a kiugró konzolokon az állatkarmos, dússörényű oroszlánfejeket. Ezzel az emeletes, négyajtós szekrénytípussal Hollandia és Németország számos múzeumában, például az amszterdami Rijksmuseumban, de a vöröskői (Červený Kameň) egykori Pálffy-kastélyban berendezett bútormúzeumban is találkozunk.